Reményik Sándor: Szoborleleplezés
Szoborleleplezés
"Valahányszor szemfedő borul a testre,
mindannyiszor lepel hull le a lélekről.
És ha ez a lélek nagy és fényes gondolatok
hordozója volt, akkor a temetés nem
gyász, - hanem diadalünnep, mert
hiszen szobor-, azaz lélekleleplezés".
Prohászka
mindannyiszor lepel hull le a lélekről.
És ha ez a lélek nagy és fényes gondolatok
hordozója volt, akkor a temetés nem
gyász, - hanem diadalünnep, mert
hiszen szobor-, azaz lélekleleplezés".
Prohászka
Mi történt itt, mi is ment végbe hát?
Egy állvány letört. Gerendázatát
Az ácslegények szerteszéjjel vitték.
Egy állvány letört. Ennyi az egész.
Egy állvány letört. Gerendázatát
Az ácslegények szerteszéjjel vitték.
Egy állvány letört. Ennyi az egész.
Most páncél nélkül fénylik a vitéz,
Pajzsot nem hord és dárdát nem emel.
Egy állvány letört. Ennyi az egész.
Egy állvány letört. S lehullt a lepel.
Pajzsot nem hord és dárdát nem emel.
Egy állvány letört. Ennyi az egész.
Egy állvány letört. S lehullt a lepel.
Itt állunk pusztán, mezítelenül.
Itt állunk pusztán, csak lélek vagyunk.
De megláttuk, mi rejtve volt belül,
Megláttuk halhatatlan alakunk,
Márványbavésett, örök önmagunk:
Itt állunk pusztán, csak lélek vagyunk.
De megláttuk, mi rejtve volt belül,
Megláttuk halhatatlan alakunk,
Márványbavésett, örök önmagunk:
Ez a márványarc talán int és vádol.
De benne hősök kiáltása dermed
És róla bölcsek mosolya világol
És rajta költők álma ünnepel.
Ez arcot rozsda nem fogja, sem átok, -
És elmulhatnak tőlünk a világok -
De ez nem múlik el.
De benne hősök kiáltása dermed
És róla bölcsek mosolya világol
És rajta költők álma ünnepel.
Ez arcot rozsda nem fogja, sem átok, -
És elmulhatnak tőlünk a világok -
De ez nem múlik el.
