Reviczky Gyula: Őszi dalt irok
Őszi dalt irok
A liljomot ha már elúntam,
S a csillagot, a holdsugárt,
Elsirdogálni, ködborultan
A hervadásrul meg nem árt.
mert versnek is van ám szezónja:
Tudják ezt a redaktorok.
Most őszi vers jön ép' kapóra.
- Én mostan őszi dalt irok.
S a csillagot, a holdsugárt,
Elsirdogálni, ködborultan
A hervadásrul meg nem árt.
mert versnek is van ám szezónja:
Tudják ezt a redaktorok.
Most őszi vers jön ép' kapóra.
- Én mostan őszi dalt irok.
S miért ne? hiszen napjainkban
Épen legtöbb a jajgatás;
És annyi tört sziv, annyi kín van,
A mennyi borzas óriás.
Búgják, hogy óriás keservük,
Hogy ők valódi mártirok.
Jajgatni (rossz rimekben!) elvük...
- Én mostan őszi dalt irok.
Épen legtöbb a jajgatás;
És annyi tört sziv, annyi kín van,
A mennyi borzas óriás.
Búgják, hogy óriás keservük,
Hogy ők valódi mártirok.
Jajgatni (rossz rimekben!) elvük...
- Én mostan őszi dalt irok.
A legtöbb kedvesét temette,
Olyant, a ki nem élt soha;
De addig őrjöngött felette,
Hogy végre elhivé maga.
Vannak, kik egyre halni vágynak,
(Sirok-ra rímelik: sirok.)
Ha kellenének a halálnak...
- Én mostan őszi dalt irok.
Olyant, a ki nem élt soha;
De addig őrjöngött felette,
Hogy végre elhivé maga.
Vannak, kik egyre halni vágynak,
(Sirok-ra rímelik: sirok.)
Ha kellenének a halálnak...
- Én mostan őszi dalt irok.
Hát még a kik filozofálnak!
Ezeknél fogy csak a papír.
De aztán ám szörnyen kiválnak,
Mindannyi problémákat ír.
Nehányan, mint zseník, epések.
Tőrül szakadt vad Tímonok,
Szivüknél csak fejök setétebb...
- Én mostan őszi dalt irok.
Ezeknél fogy csak a papír.
De aztán ám szörnyen kiválnak,
Mindannyi problémákat ír.
Nehányan, mint zseník, epések.
Tőrül szakadt vad Tímonok,
Szivüknél csak fejök setétebb...
- Én mostan őszi dalt irok.
Ez Byron álmait zavarja,
S unalmas, mint a böjtölés.
Rőf számra mérhető a jajja.
És hangja pátosz, őrülés.
Heinéra hoz blamázst a másik,
Petőfit bántja vajmi sok,
S ez igy megyen Pálig, Tamásig...
- Én mostan őszi dalt irok.
S unalmas, mint a böjtölés.
Rőf számra mérhető a jajja.
És hangja pátosz, őrülés.
Heinéra hoz blamázst a másik,
Petőfit bántja vajmi sok,
S ez igy megyen Pálig, Tamásig...
- Én mostan őszi dalt irok.
Derék legények mind a gáton.
Egymásra mind irigykedik.
Irásuk czifra ákom-bákom,
És «el van nyomva» mindegyik.
Az akadémiát lenézi,
És kritikusain kifog...
A világot gúnynyal tetézi...
- Én mostan őszi dalt irok.
Egymásra mind irigykedik.
Irásuk czifra ákom-bákom,
És «el van nyomva» mindegyik.
Az akadémiát lenézi,
És kritikusain kifog...
A világot gúnynyal tetézi...
- Én mostan őszi dalt irok.
De nini! most veszem csak észre,
Hogy nem az őszrül zeng dalom!
Sebaj, azért én az egészre
A refrént mégis rácsapom.
Magyar költészet, te kopár fa,
Bús hervadásodon sirok!
Jer, uj tavasz, már nemsokára,
Mert addig őszi dalt irok.
Hogy nem az őszrül zeng dalom!
Sebaj, azért én az egészre
A refrént mégis rácsapom.
Magyar költészet, te kopár fa,
Bús hervadásodon sirok!
Jer, uj tavasz, már nemsokára,
Mert addig őszi dalt irok.
