Rimay János: ÖTÖDIK
ÖTÖDIK
Az Lengyel király tánca nótájára
Senki ne kérdjen,
Szívem mért nem végyen
Senkitűl semmi vigasztalást,
S mért ne szenvedjek,
Távol is keröljek
Mások közt vígan való lakást,
Egy kegyes kívül ne szeressek mást,
S búnak ne adjak orvoslást.
Szívem mért nem végyen
Senkitűl semmi vigasztalást,
S mért ne szenvedjek,
Távol is keröljek
Mások közt vígan való lakást,
Egy kegyes kívül ne szeressek mást,
S búnak ne adjak orvoslást.
De csak kár nekem
Rám vetett búm ellen
Örömet egyebütt keresnem,
Hanem csak annál,
Ki kedviben éltem áll,
S ki sok jószágát nem keveslem,
Ennek jó kedvét köll várnom s lesnem,
Ne hagyjon sok búmban elesnem.
Rám vetett búm ellen
Örömet egyebütt keresnem,
Hanem csak annál,
Ki kedviben éltem áll,
S ki sok jószágát nem keveslem,
Ennek jó kedvét köll várnom s lesnem,
Ne hagyjon sok búmban elesnem.
Isten őt áldja,
S ezmellett azt ádja,
Rólam el ne feledkezhessék,
Szolgálatomnak
S érte viselt búmnak
Vígan, gyakran is örvendezhessék,
Személyem holtáig neki tessék,
S érdemem nála el nem essék.
S ezmellett azt ádja,
Rólam el ne feledkezhessék,
Szolgálatomnak
S érte viselt búmnak
Vígan, gyakran is örvendezhessék,
Személyem holtáig neki tessék,
S érdemem nála el nem essék.
Felgyúlt tüzemet,
Kivel ő engemet
Véghetetlenöl régen hevít,
Megcsendeszíti,
Magát nekem készíti,
S kimenekednem abból segít,
Édes szerelme nem is keserít,
Engem örömre mert hozzá hítt.
Kivel ő engemet
Véghetetlenöl régen hevít,
Megcsendeszíti,
Magát nekem készíti,
S kimenekednem abból segít,
Édes szerelme nem is keserít,
Engem örömre mert hozzá hítt.
