Rimay János: [TIZEDIK]
Tizedik bölcs Múzsám,
Kinek szavát nem unnám,
Te vagy negyed Charis,
Okosabb annál is,
Kit méltán kedvelt Páris,
Három asszony között,
Kik közt ítílet lött,
Venus vagy, ki almát vött.
Bír kard ellen páncél,
Velem pedig szépséged,
Szép szád teljes mézzel,
Nyelved bölcs beszéddel,
Nagy is az emberséged,
Kévánom, hogy bánat
Ne szálljon soha rád,
Ép legyen egészséged.
Engem úgy környülvett,
Mint pézsmát ó szelence,
Az én szívem kivel
Szintén úgy hivült el,
Mint tűz miatt kemence,
Mert te szépségedbe
Szívem úgy merült be,
Mint tengerben Velence.
Éltess szerelmeddel,
Ne vess meg szerelmemért,
Kivel engem égetsz,
Égetvén emésztesz
Bennem minden élő vért,
Csak érted hervadok,
Szívemnek bút adok,
Rólad való gondom sért.
Tövisbűl szőtt csuda,
Hegyével sokakot sért,
Mert fogását neki
Nehezen lelhetni,
Jelesben hol meg nem ért,
Idővel peniglen
Megérhet eszében,
Kit okosság jól rá mért.
Orvos megenyhíthet,
De az orvos nem szenved,
Azki nem egyebtűl,
Csak szeretőitűl
Minden gyógyulást vehet,
Nekem is te lehetsz
Orvosom, ha szeretsz,
Éltem kedvedben lehet.
Magam mindenemmel
Tökéletességedben,
Gyámolj jó kedveddel,
Éltess szerelmeddel,
Viselj fottig kedvedben,
Sok jód szaporodjék,
Búd halma omoljék,
Könny száradjon szemedben.