Rimay János: [XXI] MÁS LELKI VIGASZTALÁS
[XXI] MÁS
LELKI VIGASZTALÁS
LELKI VIGASZTALÁS
*METÁPHORICA CANTIO*
[PÉLDÁZAT SZERINT VALÓ ÉNEK]
[PÉLDÁZAT SZERINT VALÓ ÉNEK]
Legyen jó idő csak, fecske száll házamra,
Nincs oldhatatlan nyűg vetvén nyavalyámra,
Ha gondja Istennek csak egy szál hajamra,
Inkább gondot visel lelkemre s magamra.
Nincs oldhatatlan nyűg vetvén nyavalyámra,
Ha gondja Istennek csak egy szál hajamra,
Inkább gondot visel lelkemre s magamra.
Hát miért ostoroz, s próbákkal miért sebhít?
Mert senkit magához kereszt nélkül nem hítt,
Fia is ez földön sok kísírettel vítt,
S úgy szerzett lekünknek jó örömmondó hírt.
Mert senkit magához kereszt nélkül nem hítt,
Fia is ez földön sok kísírettel vítt,
S úgy szerzett lekünknek jó örömmondó hírt.
Eső száraz földnek mit árt, ha meghinti?
Soványságát hó is mert csak kövéríti,
Így Isten vesszeje lelkünket enyhíti,
Mint aranyat az tűz langjával szépíti.
Soványságát hó is mert csak kövéríti,
Így Isten vesszeje lelkünket enyhíti,
Mint aranyat az tűz langjával szépíti.
S mint sötét mutatja tűznek szép világát,
Tereh alatt viszi pálmafa fel ágát,
Így lelkünk sújtással toldja okosságát,
S kereszt is viseli lelkünk boldogságát.
Tereh alatt viszi pálmafa fel ágát,
Így lelkünk sújtással toldja okosságát,
S kereszt is viseli lelkünk boldogságát.
No hát, én lelkem, tűrj, s tanulj reménleni,
Hogy tudhass Uradtúl sok jót érdemleni,
Mert mint köd után szép szokott az nap lenni,
Rajtad is búd után jód úgy fog fénleni.
Hogy tudhass Uradtúl sok jót érdemleni,
Mert mint köd után szép szokott az nap lenni,
Rajtad is búd után jód úgy fog fénleni.
Kegyes Isten, kinek nagy hatalma felnőtt,
S irgalma oszlopa tőből még ki nem dőlt,
Vigasztald lelkemet, ki búban forrott s főtt,
Küldd el is fecskédet, hadd lássak jó időt.
S irgalma oszlopa tőből még ki nem dőlt,
Vigasztald lelkemet, ki búban forrott s főtt,
Küldd el is fecskédet, hadd lássak jó időt.
