Somlyó Zoltán: HALOTT SZÓK HONA
valami keshedt, görbe árokparton,
amire méla álmot vet az alkony.
valahol lent, a szőke jónvidéken,
hol hárfapengés az égen.
fáradt virágok álmos illatsúlya,
mely nyújtózkodva kiliheg az útra.
hogy elvigyenek: hol a szók fehérek
s halottan szépek. Hova én el nem érek...