Somlyó Zoltán: VÉGTELENSÉG
VÉGTELENSÉG
Ki tudja megmérni a szőlőknek borát?
Vagy ki láthat a végbe, tüskön, bokron át?
Vagy ki láthat a végbe, tüskön, bokron át?
A venyígének nedvét az Isten érleli.
S a tüskebokor lángja képével van teli.
S a tüskebokor lángja képével van teli.
Ki tudja életében érteni a halált?
Vagy ki tud boldog lenni, ha bánatot talált?
Vagy ki tud boldog lenni, ha bánatot talált?
Isten ugy adja nékünk a halált, zálogúl.
S a boldogság s a bánat egy a halálon túl.
S a boldogság s a bánat egy a halálon túl.
Ki merné azt kutatni, a vizben mi az iz!
Ki tudja a madárról, hogy útja hova visz?
Vagy Isten keze súlyát megmérni ki meri?
Mikor tengerek árját haragvón kimeri.
Ki tudja a madárról, hogy útja hova visz?
Vagy Isten keze súlyát megmérni ki meri?
Mikor tengerek árját haragvón kimeri.
És nyomát a kigyónak ki látja a kövön?
Vagy nyomát a hajóknak a tengertükrön?...
Vagy nyomát a hajóknak a tengertükrön?...
