Somlyó Zoltán: KOSZTOLÁNYI DEZSŐNEK
KOSZTOLÁNYI DEZSŐNEK
Hóval van behintve az Üllői út:
egykor itt laktál, az eszembe jut.
egykor itt laktál, az eszembe jut.
Egy hátsó lépcsősor volt az utad.
Emlékemben egy kéz arra mutat.
Emlékemben egy kéz arra mutat.
Névjegyed fehéren állt a falon;
te magad kevélyen, fiatalon.
te magad kevélyen, fiatalon.
Főzted a teát és írtad a sort;
adtad a verset, a fűszeres bort.
adtad a verset, a fűszeres bort.
Tanultál, álmodtál könnyek alatt
s remegve nézted a szürke falat,
s remegve nézted a szürke falat,
amelyre ördögöt rajzolt a vér;
ördögöt, mely angyalszárnyakat kér.
ördögöt, mely angyalszárnyakat kér.
Emlékszel?... szavakkal játszadozánk.
Petőfit idéztük s mondtuk: Hazánk!...
Petőfit idéztük s mondtuk: Hazánk!...
S néztük a képet az ócska falon
s a vérező mellet oly fiatalon.
s a vérező mellet oly fiatalon.
Az ujjat, mely önvérébe mártja magát
s a porba beírja mélytitku szavát...
s a porba beírja mélytitku szavát...
Az arcot s a harcot, mely rája kiül;
s az élet szent fényét, mint hal el, kihül...
s az élet szent fényét, mint hal el, kihül...
A legenda fátyolát, mit most a szél
föllebbent mindnyájunk könnyes szemén...
föllebbent mindnyájunk könnyes szemén...
Petőfi! nagy magyar! önként-vitéz!
Tűzben láng! Békében költő-szinész!...
Tűzben láng! Békében költő-szinész!...
Hogy hívtuk őt az éj kábulatán!
Őt, akit ottfeledtek a csatán.
Őt, akit ottfeledtek a csatán.
...Egyikőnk itt hal meg, a másik ott -
De azért Petőfi mégis halott!
De azért Petőfi mégis halott!
