Szenci Molnár Albert: CXXXIX. ZSOLTÁR
CXXXIX. ZSOLTÁR
T. B.
Dávidnak protestálása, azaz ártatlanságának
állhatatos vallása és állatása az ő rágalmazói ellen.
Dávidnak protestálása, azaz ártatlanságának
állhatatos vallása és állatása az ő rágalmazói ellen.
1
Uram, te megvizsgálsz engem,
Megesmersz mindent énbennem,
Vagy állok, ülök vagy megyek,
Mind tudod, azmit mívelek,
Valamit gondolok szívemben,
Te azt mind jól érted messzünnen.
Uram, te megvizsgálsz engem,
Megesmersz mindent énbennem,
Vagy állok, ülök vagy megyek,
Mind tudod, azmit mívelek,
Valamit gondolok szívemben,
Te azt mind jól érted messzünnen.
2
Vagy járok-kelek, vagy fekszem,
Te mindenütt vagy környűlem,
Jól látod minden utamat,
Érted minden dolgaimat,
Egy szó sem jő az én nyelvemre,
Kit előbb nem tudtál volna te.
Vagy járok-kelek, vagy fekszem,
Te mindenütt vagy környűlem,
Jól látod minden utamat,
Érted minden dolgaimat,
Egy szó sem jő az én nyelvemre,
Kit előbb nem tudtál volna te.
3
Köröskörnyül rajtam minden
Tőled vagyon teremtetvén,
Reám bocsátod kezedet.
Föllyülmúlja értelmemet,
Bölcsességedet nem foghatom,
Dolgaidon csak álmélkodom.
Köröskörnyül rajtam minden
Tőled vagyon teremtetvén,
Reám bocsátod kezedet.
Föllyülmúlja értelmemet,
Bölcsességedet nem foghatom,
Dolgaidon csak álmélkodom.
4
Lelked előtt hová mennék,
Holott elröjtve lehetnék?
Előtted hová szaladjak?
Égbe menjek? ott talállak,
Ha ágyamat vetném pokolban:
Ott látnálak téged legottan.
Lelked előtt hová mennék,
Holott elröjtve lehetnék?
Előtted hová szaladjak?
Égbe menjek? ott talállak,
Ha ágyamat vetném pokolban:
Ott látnálak téged legottan.
5
Ha az hajnal szárnyát venném,
És az égre emelkedném,
És elröpülnék nagy messze,
Az külső tenger szélire,
Ott is meglölnél, Uram, engem,
Kezedet el nem kerőlhetném.
Ha az hajnal szárnyát venném,
És az égre emelkedném,
És elröpülnék nagy messze,
Az külső tenger szélire,
Ott is meglölnél, Uram, engem,
Kezedet el nem kerőlhetném.
6
Mondék, talám setétséggel
Bétakaródzhatom éjjel,
Az sem lenne használatos,
Mert még az éj is világos,
Ki környülem annyira fénlik,
Hogy nékem fényes napnak látszik.
Mondék, talám setétséggel
Bétakaródzhatom éjjel,
Az sem lenne használatos,
Mert még az éj is világos,
Ki környülem annyira fénlik,
Hogy nékem fényes napnak látszik.
7
Te alkottad veséimet,
Midőn formálál engemet,
Az én anyámnak méhében,
Bétakarítottál szépen,
Azért áldlak minden időben,
Hogy teremtettél csudaképpen.
Te alkottad veséimet,
Midőn formálál engemet,
Az én anyámnak méhében,
Bétakarítottál szépen,
Azért áldlak minden időben,
Hogy teremtettél csudaképpen.
8
Dolgaid csudálatossok,
Kiket ha én meggondolok,
Meg kell azt nékem vallanom,
Tudtodra volt minden csontom,
Midőn engemet csudaképpen
Az föld alá dugtál röjtekben.
Dolgaid csudálatossok,
Kiket ha én meggondolok,
Meg kell azt nékem vallanom,
Tudtodra volt minden csontom,
Midőn engemet csudaképpen
Az föld alá dugtál röjtekben.
9
Nálad esméretes voltam
Előbb, hogynem formáltattam,
Hogy még nem voltam, esmertél,
Én tagaimra szemléltél,
Kik könyvedben voltak fölírván,
Midőn még nem voltak formálván.
Nálad esméretes voltam
Előbb, hogynem formáltattam,
Hogy még nem voltam, esmertél,
Én tagaimra szemléltél,
Kik könyvedben voltak fölírván,
Midőn még nem voltak formálván.
10
Melly drágák az te tanácsid,
Ha megnézem gondolatid,
Számtalan soknak találom,
Ha kimondani akarom.
Többnek lelem én az fövennél,
Melly sok az tengerparton széllel.
Melly drágák az te tanácsid,
Ha megnézem gondolatid,
Számtalan soknak találom,
Ha kimondani akarom.
Többnek lelem én az fövennél,
Melly sok az tengerparton széllel.
11
Én elmélkedem azokról,
Ha fölserkenek álmomból,
Vajha egykor ezt mívelnéd,
Az hitleneket megölnéd?
És mind, azkik vért szomjúhoznak,
Éntőlem messze távoznának!
Én elmélkedem azokról,
Ha fölserkenek álmomból,
Vajha egykor ezt mívelnéd,
Az hitleneket megölnéd?
És mind, azkik vért szomjúhoznak,
Éntőlem messze távoznának!
12
Azokról szólok, Úr Isten,
Kik téged gyaláznak szörnyen,
Nagy ellenségid tenéked
És föltámadnak ellened,
Nemde nem gyűlölöm-é őket,
Azkik boszontják fölségedet?
Azokról szólok, Úr Isten,
Kik téged gyaláznak szörnyen,
Nagy ellenségid tenéked
És föltámadnak ellened,
Nemde nem gyűlölöm-é őket,
Azkik boszontják fölségedet?
13
Gyűlölöm őket szívemben
Seregekvel egyetemben,
Mint szinte ellenségimet,
Vizsgáld meg, Uram, szívemet,
Próbálj meg engemet, és lássad,
Szívemnek mivoltát hogy tudjad.
Gyűlölöm őket szívemben
Seregekvel egyetemben,
Mint szinte ellenségimet,
Vizsgáld meg, Uram, szívemet,
Próbálj meg engemet, és lássad,
Szívemnek mivoltát hogy tudjad.
14
Vizsgálj meg és próbálj jól meg,
Szívemet valóban nézd meg,
És lásd meg, minemű vagyok,
Ha gonosz ösvényen járok,
És ha ollyannak találsz engem
Mint egyebekkel, úgy tégy vélem.
Vizsgálj meg és próbálj jól meg,
Szívemet valóban nézd meg,
És lásd meg, minemű vagyok,
Ha gonosz ösvényen járok,
És ha ollyannak találsz engem
Mint egyebekkel, úgy tégy vélem.
