Szenci Molnár Albert: CXXXVII. ZSOLTÁR
CXXXVII. ZSOLTÁR
C. M.
Panassza a lévitáknak az babilóniai fogságban.
Panassza a lévitáknak az babilóniai fogságban.
1
Hogy az babiloni vizeknél ültünk,
Ott mi nagy siralomban kesergettünk;
Az szent Sionról megemlékezvén,
Kinél gyönyörűségesb hely nincsen.
Az nagy búnak és bánatnak miatta,
Hegedűnket függesztettük fűzfákra.
Hogy az babiloni vizeknél ültünk,
Ott mi nagy siralomban kesergettünk;
Az szent Sionról megemlékezvén,
Kinél gyönyörűségesb hely nincsen.
Az nagy búnak és bánatnak miatta,
Hegedűnket függesztettük fűzfákra.
2
Azkik minket fogva tartottak, kértek,
Hogy valamit hegedülnénk nékiek,
És mondanánk sioni éneket,
Felelvén mondtuk: Miképpen lehet?
Hogy dicsérhetnénk az Úr Istent vígan
Énekelvén ez idegen országban.
Azkik minket fogva tartottak, kértek,
Hogy valamit hegedülnénk nékiek,
És mondanánk sioni éneket,
Felelvén mondtuk: Miképpen lehet?
Hogy dicsérhetnénk az Úr Istent vígan
Énekelvén ez idegen országban.
3
Imé, néked én azt nyilván felelem,
Hogy hegedülésemet elfelejtem
Előbb, hogynem az Jeruzsálemet,
Míg ez fogságban tartnak engemet,
Bár ínyemhez ragadjon az én nyelvem,
Ha Jeruzsálemre nem ohajt szívem.
Imé, néked én azt nyilván felelem,
Hogy hegedülésemet elfelejtem
Előbb, hogynem az Jeruzsálemet,
Míg ez fogságban tartnak engemet,
Bár ínyemhez ragadjon az én nyelvem,
Ha Jeruzsálemre nem ohajt szívem.
4
Az Edóm fiairól emlékezzél,
És nékiek, Uram, azt ne engedd el,
Azmit ők akkoron kiáltottak,
Midőn Jeruzsálemet rontották;
Fosszad, fosszad Jeruzsálemnek népét,
Földre lerontsad minden épületét!
Az Edóm fiairól emlékezzél,
És nékiek, Uram, azt ne engedd el,
Azmit ők akkoron kiáltottak,
Midőn Jeruzsálemet rontották;
Fosszad, fosszad Jeruzsálemnek népét,
Földre lerontsad minden épületét!
5
Te, Babilonnak leánya, meghiggyed,
Hogy végre porhamuvá kell lenned,
Bódog az, ki tenéked ez dolgot
Megfizeti ez méltatlanságot,
Ki öledből gyermekidet kirántja
És az erős kősziklához paskolja.
Te, Babilonnak leánya, meghiggyed,
Hogy végre porhamuvá kell lenned,
Bódog az, ki tenéked ez dolgot
Megfizeti ez méltatlanságot,
Ki öledből gyermekidet kirántja
És az erős kősziklához paskolja.
