Szenci Molnár Albert: LVI. ZSOLTÁR
LVI. ZSOLTÁR
T. B.
Könyörgése Dávidnak az megszabadításért.
Könyörgése Dávidnak az megszabadításért.
1
Kegyelmezz meg nékem, én Istenem,
Mert az ember igen kerget engem,
Nagy hatalommal támad ellenem,
Hogy engem elejthessen.
Elszánták, hogy bényeljenek hirtelen,
Úr Isten, én illyen nagy félelmemben
Benned reménségem.
Kegyelmezz meg nékem, én Istenem,
Mert az ember igen kerget engem,
Nagy hatalommal támad ellenem,
Hogy engem elejthessen.
| Sok ellenségim háborgatnak szörnyen, |
Úr Isten, én illyen nagy félelmemben
Benned reménségem.
2
Én az Úr Istenben dicsekedem,
Szent igéjében nem kételkedem,
Mit tehetne az ember énnékem,
Azmelly kerget engemet?
És naponkint abban hányják eszeket,
Hogy nékem szerezzenek veszedelmet,
Csak gonoszt gondolnak.
Én az Úr Istenben dicsekedem,
Szent igéjében nem kételkedem,
Mit tehetne az ember énnékem,
Azmelly kerget engemet?
| Visszafordítják az én beszédemet, |
Hogy nékem szerezzenek veszedelmet,
Csak gonoszt gondolnak.
3
Énellenem ők öszvejárulnak,
Hogy megkapjanak, azon forgódnak,
És életemtől megfoszthassanak,
Ez minden ő szándékok,
Azt vélik, hogy jól leszen minden dolgok,
De ha, Uram, haragod esik rajtok,
Őket mind levered.
Énellenem ők öszvejárulnak,
Hogy megkapjanak, azon forgódnak,
És életemtől megfoszthassanak,
Ez minden ő szándékok,
| Az gonoszságban nagy ő bizodalmok, |
De ha, Uram, haragod esik rajtok,
Őket mind levered.
***
4
Minden futásimat megemlíted,
Könnyhullatásim tömlődben szeded,
Az te lajistromodban följedzed
Minden én ínségemet.
Ottan futni látom ellenségimet,
Velem vagy, és te megtartasz engemet,
Kegyelmes Istenem.
Minden futásimat megemlíted,
Könnyhullatásim tömlődben szeded,
Az te lajistromodban följedzed
Minden én ínségemet.
| Midőn hozzád nyújtom könyörgésemet, |
Velem vagy, és te megtartasz engemet,
Kegyelmes Istenem.
5
Úr Isten, fölségedet dicsérem,
És szent igédet nagynak böcsüllem,
Áldom az Urat, míg lesz életem,
Bízván ő beszédében.
Irgalmasságára nézek szüntelen,
Azért félelmem senkitől nem leszen,
Ki árthatna nékem?
Úr Isten, fölségedet dicsérem,
És szent igédet nagynak böcsüllem,
Áldom az Urat, míg lesz életem,
Bízván ő beszédében.
| Reménségemet vetem az Istenben, |
Azért félelmem senkitől nem leszen,
Ki árthatna nékem?
6
Fogadásom tartja azt énnékem,
Hogy jóvoltodért neved dicsérjem,
Mert kegyelmessen megmentéd lelkem
Az halál köteléből.
Hogy én élhessek tenéked kedvesől
Az élők világosságán, és szentől
Járjak teelőtted.
Fogadásom tartja azt énnékem,
Hogy jóvoltodért neved dicsérjem,
Mert kegyelmessen megmentéd lelkem
Az halál köteléből.
| És lábaimat megtartád eséstől, |
Az élők világosságán, és szentől
Járjak teelőtted.
