Szenci Molnár Albert: LXV. ZSOLTÁR
LXV. ZSOLTÁR
T. B.
Háláadása az Izráel népének az Istennek
sokféle jótéteményiről.
Háláadása az Izráel népének az Istennek
sokféle jótéteményiről.
1
Az Sionnak hegyén, Úr Isten,
Tiéd az dicséret,
Fogadást tésznek néked itten,
Tisztelvén tégedet.
Meghallod kegyessen,
Azért tehozzád az emberek
Jőnek mindenünnen.
Az Sionnak hegyén, Úr Isten,
Tiéd az dicséret,
Fogadást tésznek néked itten,
Tisztelvén tégedet.
| Mert kéréseket az híveknek |
Azért tehozzád az emberek
Jőnek mindenünnen.
2
Rajtam az bűn elhatalmazék,
Terhelvén engemet,
De nagy volta kegyességednek
Eltörli vétkünket.
Fogadván házadban,
Hogy előtted nagy buzgósággal
Járjon tornácodban.
Rajtam az bűn elhatalmazék,
Terhelvén engemet,
De nagy volta kegyességednek
Eltörli vétkünket.
| Bódog az, kit te elválasztál, |
Hogy előtted nagy buzgósággal
Járjon tornácodban.
3
Javaival az te házadnak
Megelégítetünk,
Szép dolgain te templomodnak
Gyönyörködik szívünk.
Megfelelsz minékünk,
Hallgass meg, Isten, velünk tégy jól,
Óh, mi segedelmünk.
Javaival az te házadnak
Megelégítetünk,
Szép dolgain te templomodnak
Gyönyörködik szívünk.
| Az te csuda igazságodból |
Hallgass meg, Isten, velünk tégy jól,
Óh, mi segedelmünk.
4
Mindenek csak tebenned bíznak
Ez föld kerekségén,
Azkik széjjel messze lakoznak
Az tengernek szélén.
Az magas hegyeket,
Környülfogod, mint egy abronccsal,
Erősítvén őket.
Mindenek csak tebenned bíznak
Ez föld kerekségén,
Azkik széjjel messze lakoznak
Az tengernek szélén.
| Te mondhatatlan hatalmoddal |
Környülfogod, mint egy abronccsal,
Erősítvén őket.
5
Az tengeri habok zúgását
Te megcsendeszíted,
Az pogán nép zúgolódását
Ottan elenyészted.
Mindenek ez földen
Nagy voltán az te csudáidnak,
Kiknek száma nincsen.
Az tengeri habok zúgását
Te megcsendeszíted,
Az pogán nép zúgolódását
Ottan elenyészted.
| Nagy félelmekben elbággyadnak |
Nagy voltán az te csudáidnak,
Kiknek száma nincsen.
6
Te megvigasztalsz mindeneket
Reggel az napfénnyel,
Biztatsz minden élő rendeket
Csillagokkal éjjel.
Az elszáradt földet,
Hasznos essőkkel meglágyitod
Gazdagítván őtet.
Te megvigasztalsz mindeneket
Reggel az napfénnyel,
Biztatsz minden élő rendeket
Csillagokkal éjjel.
| Áldásiddal meglátogatod |
Hasznos essőkkel meglágyitod
Gazdagítván őtet.
7
Az te kutaidból az vizek
Soha el nem fogynak,
Hogy az szép földi vetemények
Szaporodhassanak.
Az szántóföldeken,
Az vetést szép essővel áldod,
Hogy bőven teremjen.
Az te kutaidból az vizek
Soha el nem fogynak,
Hogy az szép földi vetemények
Szaporodhassanak.
| Az barázdákat megitatod |
Az vetést szép essővel áldod,
Hogy bőven teremjen.
8
Megkoronázod az esztendőt
Nagy sok javaiddal,
Lábaid nyoma kövérségöt
Csöpöget nagy zsírral.
Folynak kövérséggel,
Hegyek és halmok vigadoznak
Nagy bőv termésekkel.
Megkoronázod az esztendőt
Nagy sok javaiddal,
Lábaid nyoma kövérségöt
Csöpöget nagy zsírral.
| Lakóhelyei az pusztáknak |
Hegyek és halmok vigadoznak
Nagy bőv termésekkel.
9
Az szép sík mezők ékesednek
Sok baromcsordákkal,
Villagnak az szép szántóföldek
Sűrő gabonákkal.
Szép búzanevéssel
Örvendeznek és énekelnek
Nagy gyönyörűséggel.
Az szép sík mezők ékesednek
Sok baromcsordákkal,
Villagnak az szép szántóföldek
Sűrő gabonákkal.
| Az hegyoldalak, mezőföldek |
Örvendeznek és énekelnek
Nagy gyönyörűséggel.
