Szenci Molnár Albert: XIII. ZSOLTÁR
XIII. ZSOLTÁR
C. M.
Dávidnak megszabadulásért való könyörgése.
Dávidnak megszabadulásért való könyörgése.
1
Miglen felejtesz el, Uram,
Mig nem emlékezel rólam?
Az te orcádat énelőlem,
Örökké elrejted-é tőlem?
Mire nem könyörülsz rajtam?
Miglen felejtesz el, Uram,
Mig nem emlékezel rólam?
Az te orcádat énelőlem,
Örökké elrejted-é tőlem?
Mire nem könyörülsz rajtam?
2
Mig tanácskozzam szivemben,
Mig keseregjek elmémben,
Még nappal is csak gondolkodván?
Ellenségem reám mig rohan,
Mig uralkodik fejemen?
Mig tanácskozzam szivemben,
Mig keseregjek elmémben,
Még nappal is csak gondolkodván?
Ellenségem reám mig rohan,
Mig uralkodik fejemen?
3
Tekénts reám, kegyes Uram,
Szánjad meg az én nyavalyám,
Szemeimet világosítsd meg,
Hogy életemben viduljak meg,
Halálban el ne aludjam.
Tekénts reám, kegyes Uram,
Szánjad meg az én nyavalyám,
Szemeimet világosítsd meg,
Hogy életemben viduljak meg,
Halálban el ne aludjam.
4
Hogy ellenségem ne mondja:
Imé, erőt vöttem rajta.
És azon ők örvendezzenek,
Ha engemet elejthetnének,
És nem állhatnék lábamra.
Hogy ellenségem ne mondja:
Imé, erőt vöttem rajta.
És azon ők örvendezzenek,
Ha engemet elejthetnének,
És nem állhatnék lábamra.
5
Mert én bízom jókedvedben,
Ki megvigasztalsz szívemben,
Örvendez azért az én lelkem,
Hogy az Isten én segedelmem,
Kiért dicsérem énekben.
Mert én bízom jókedvedben,
Ki megvigasztalsz szívemben,
Örvendez azért az én lelkem,
Hogy az Isten én segedelmem,
Kiért dicsérem énekben.
