Szenci Molnár Albert: XXV. ZSOLTÁR
Dávidnak külömb-külömb könyörgése.
Szívemet hozzád emelem,
És benned bízom, Uram
És meg nem szégyenültetem,
Nem nevet senki rajtam.
Mert szégyent nem vallanak, |
Azok pironkodjanak,
Azkik hitetlenül élnek.
Utaid, Uram, mutasd meg,
Hogy el ne téveledjem.
Te ösvényidre taníts meg,
Kiken intézd menésem.
És vezérelj engemet |
Ótalmazd életemet,
Mert benned bízom, Úr Isten.
Emlékezzél jóvoltodból
Nagy kegyelmességedre,
Emlékezzél irgalmadról,
Melly megmarad örökké.
Ifjúságomnak vétkét |
Sőt nagy kegyességedet,
Én Istenem, megtekintsed.
Jó és igaz az Úr Isten
Mind örökken örökké,
Az bűnösöket térítvén
Ő igaz ösvényire.
És az nyomorultakat |
Nagy kegyessen azokat
Az ő utában megtartja.
Az Istennek minden uta
Kegyesség és nagy hívség
Azoknak, kik mondására
Gondot tartnak mindvégig.
Énnékem kegyelmezz meg, |
És bűnömet bocsásd meg,
Ne ostorozz nagy voltáért.
Azki az Úr Istent féli,
És tiszteli szívében,
Azt ő nagy hiven vezérli
Ő igaz ösvényében.
Nagy békeségben annak |
És ő maradékinak
Gazdag örökség hagyatik.
Az igaz istenfélőknek
Megjelenti titkait
És az őbenne hivőknek
Megmutatja kötésit.
Istenhöz szemeimet |
Ő megőriz engemet,
Lábam kivonssza az tőrből.
Azért térj hozzám, Istenem,
Tekénts reám kegyessen,
És kegyelmezz meg énnékem,
Mert élek szegénségben.
Nyavalyája szívemnek |
Uram, add végét ennek,
Vígy ki engem ez ínségből.
Nyomorúságimot lásd meg,
Tekéntsd meg szükségemet
És bűneimet bocsásd meg,
Kik szerzik ez sérelmet.
Tekéntsd ellenségimet, |
És gyűlölnek engemet,
Kergetnek és kesergetnek.
Tartsd meg én lelkemet, Uram,
Hogy én ellenségimtől
Szörnyen meg ne csúfoltassam,
Benned bízom egyedől.
Én ártatlan éltemet |
És te Izráeledet
Minden énségből kihozzad.