Szentjóbi Szabó László: Ildik József halálára
A köz szeretetnek tüköre s példája
Ki a józan elme s bőlcsesség ösvényén
Segíteni kívánt népei törvényén
De kinek szándéka s minden fel tétele
Szerencsétlenné lett, s el múlt eggyütt vele.
Ki nagyokat akart, s többre nem mehetett
Mint hogy bús éltének szegény! véget vetett
Ki éltét hamarább fel áldozta értünk
Mint benne eggy igaz jól tévőt esmértünk.
De még is nagyobb vólt ez egész századnál
Nézd utazó, JÓZSEF fekszik itt lábadnál.