Tompa Mihály: VÖRÖSMARTYHOZ.
VÖRÖSMARTYHOZ.
Hír nélkül szunnyadoztak
Kik a dicső szabadság
| Az elhunyt ős apák, |
| Csatáit harcolák. |
Küzdelmeik dijában
Hol rajtok átüvöltött
| Arasznyi tér juta, |
| A fergeteg zaja. |
Nem volt, ki síruk ormán
A jogcsaták hevében
| Nevelne zöld füzért, |
| Kiontott vérökért. |
Látá az ég, s lekülde
Hogy felrázd énekeddel
| Kegyéből tégedet, |
| Az alvó nemzet. - |
Zengett a dal, varázsa
S a fásult szívredőkben
| Keblekbe elhatott, |
| Szentebb hév gyúladott. |
Sasszárnyakon repűle
Majd földre, majd egekbe
| Magasztos éneked, |
| Kapott el ihleted. |
Tűzszárnyalásaidban
Küzdéseid határa
| Kevesléd a jelent, |
| Tovább, továbbra ment. |
Megénekléd dalodban
Feltártad romjaikból
| A vészek harcait, |
| Az ősök sírjait. - |
És a dal, ők is élnek,
Megállnak hamvaiknál
| Békén szendergenek, |
| A késő gyermekek. |
Babérjaik virulnak
S örök időkre fűzi
| A néma hant felett, |
| A hív emlékezet. |
S mig őket álmaikból
Nevednek is a legszebb
| Életre fölhozád, |
| Érdembabért fonád. |
De te még boldogabb vagy,
Mit a dicső apáknak
| Mert fürtödön ragyog, |
| Nem adtak századok. |
