Tóth Árpád: DERŰT DALOLNÉK...
DERŰT DALOLNÉK...
Derűt dalolnék, édesem, tenéked,
Mely, mint az alkony enyhe fénye, reszket,
És édes lánggal, mely gyújt s mégsem éget,
A fák közt még kis, zöld napokat rezget,
Mely, mint az alkony enyhe fénye, reszket,
És édes lánggal, mely gyújt s mégsem éget,
A fák közt még kis, zöld napokat rezget,
Derűt, mely úgy lebeg le könnyű szárnyon,
Szép, tarkarajzú szárnyon, mint a lepke,
Opál szinekkel lengve még az ámyon,
Amely a lankadt lombokat belepte...
Szép, tarkarajzú szárnyon, mint a lepke,
Opál szinekkel lengve még az ámyon,
Amely a lankadt lombokat belepte...
1917
