Tóth Árpád: ELMÚLT AZ ÉLET...
ELMÚLT AZ ÉLET...
Elmúlt az élet. Már mehetsz, te, jámbor
Lélek, pihenni, esti csillagok
Fényében künn a temetőn puhán forr
A messzi élet. Fenn az ég ragyog.
Lélek, pihenni, esti csillagok
Fényében künn a temetőn puhán forr
A messzi élet. Fenn az ég ragyog.
De néked kedv és bú megfagyott.
Örök mosollyal ajkadon... csendbe
Fekszel hanyatt és édesen merengve.
Örök mosollyal ajkadon... csendbe
Fekszel hanyatt és édesen merengve.
Emlékszel még, hogy szólt a kántor
Bús basszusán...
Bús basszusán...
És azután mindenki otthagyott...
1925
