Tóth Árpád: KIALVÓ KRÁTERT...
KIALVÓ KRÁTERT...
Kialvó krátert látott s csendes árkot,
Kis faluban, melyen kis híd feszűl át,
S mint ócska rím tér meg a régi nagy vágy,
S a szobalányok válla s mozgóképek
Szép tájai, miket ifjonti szemmel
Élveztél s szívtál olcsó lámpalángnál
Otthon, s hívott az ágy és a halálvágy,
S csak ültél, és az asztalon szelíden
Összebújt tenyereid közül halkan
S fehéren nőtt a bánat lápvirága...
Kis faluban, melyen kis híd feszűl át,
S mint ócska rím tér meg a régi nagy vágy,
S a szobalányok válla s mozgóképek
Szép tájai, miket ifjonti szemmel
Élveztél s szívtál olcsó lámpalángnál
Otthon, s hívott az ágy és a halálvágy,
S csak ültél, és az asztalon szelíden
Összebújt tenyereid közül halkan
S fehéren nőtt a bánat lápvirága...
1910
