Tóth Árpád: A LÉLEK HAJNALA
Jöttén sajogva már érzik az Ideált,
Rajtuk titkos erő üli meg bosszuját,
És az ittas barom mélyén felsír egy Angyal.
Azúrja int nekik, alélt szivük gyötörvén,
És mélyül és ragyog és vonz, miként az örvény -,
Így, istennőm, Te szent, Te tiszta és remek,
Emléked egyre szebb, rózsásabb lángban ég,
S kitágult két szeme káprázik egyre még,
Én fantomom! Tüzed rám egyre győzve csap,
Óh, fényem lelke, Te, örök világu Nap!