Tóth Árpád: AZ ŐSZHÖZ
AZ ŐSZHÖZ
John Keats
Párák és érett ízek évszaka,
Jössz s hő hived, a sárga nap, örül,
S összefogtok, s áldott fürtök soka
Csügg a szőlőn a nádtetők körül;
Mohos ágat dús almasúly töret,
S zamat tölt minden őszi magvakat,
Dinnye dagad, feszül cukros bele
A mogyoróknak, s száz bimbó fakad:
Késő virág, minőt a méh szeret,
S már azt hiszi: örök a mézszüret,
Mert nyári sejtje csordultig tele.
Jössz s hő hived, a sárga nap, örül,
S összefogtok, s áldott fürtök soka
Csügg a szőlőn a nádtetők körül;
Mohos ágat dús almasúly töret,
S zamat tölt minden őszi magvakat,
Dinnye dagad, feszül cukros bele
A mogyoróknak, s száz bimbó fakad:
Késő virág, minőt a méh szeret,
S már azt hiszi: örök a mézszüret,
Mert nyári sejtje csordultig tele.
Ki nem látott még téged? - Kiszököm
S megleslek gyakran csűrök közelén,
Ülsz gondtalan a téres küszöbön,
S hajad lágyan leng a cséplés szelén,
Vagy épp aratsz, és mákillat hatol
Hozzád, s elaltat, és nem éri már
Sarlód a szomszéd, rezge fű-kalászt;
Vagy főd, mint fáradt béresé, hajol
Patak tükrére, s friss italra vár;
Vagy bor-prés mellett les lassú, sovár
Szemed, hogy végső cseppjét hullni lásd.
S megleslek gyakran csűrök közelén,
Ülsz gondtalan a téres küszöbön,
S hajad lágyan leng a cséplés szelén,
Vagy épp aratsz, és mákillat hatol
Hozzád, s elaltat, és nem éri már
Sarlód a szomszéd, rezge fű-kalászt;
Vagy főd, mint fáradt béresé, hajol
Patak tükrére, s friss italra vár;
Vagy bor-prés mellett les lassú, sovár
Szemed, hogy végső cseppjét hullni lásd.
Hol a tavasz nótái? mind halott?
Mi gondod rá? van néked is zenéd:
Míg esti felleg sző be halk napot,
S a tarlón rózsák színét szűri szét,
A parti fűzfák közt busongva dong
A szúnyograj, mely száll meg szétomol,
Mert kapja-ejti kényén könnyü lég;
Kövér nyáj béget, s visszazeng a domb,
Tücsök cirpel, veresbegy is dalol:
Finomka fütty a szérüskert alól,
S gyűlő fecskék zajától zúg az ég...
Mi gondod rá? van néked is zenéd:
Míg esti felleg sző be halk napot,
S a tarlón rózsák színét szűri szét,
A parti fűzfák közt busongva dong
A szúnyograj, mely száll meg szétomol,
Mert kapja-ejti kényén könnyü lég;
Kövér nyáj béget, s visszazeng a domb,
Tücsök cirpel, veresbegy is dalol:
Finomka fütty a szérüskert alól,
S gyűlő fecskék zajától zúg az ég...
