Tóth Árpád: OMLÓ, GYÖNGYHÁZ-SZINŰ RUHÁJÁBAN
OMLÓ, GYÖNGYHÁZ-SZINŰ RUHÁJÁBAN
Charles Baudelaire
Omló, gyöngyház-színű ruhájában ha jár,
Mozgását már a tánc halk bűbájába rejti,
Olyan, mint nagy kigyó, mely titkos szóra vár,
S a ritmust szent fakír botvégén ringva lejti.
Mozgását már a tánc halk bűbájába rejti,
Olyan, mint nagy kigyó, mely titkos szóra vár,
S a ritmust szent fakír botvégén ringva lejti.
Mint roppant pusztaság azúrja és kopár
Homokja, mely a bús emberjajt meg se sejti,
Mint nagy háló gyanánt szétrezgő tengerár,
Kibomló közönyét egykedvűn szerte-ejti.
Homokja, mely a bús emberjajt meg se sejti,
Mint nagy háló gyanánt szétrezgő tengerár,
Kibomló közönyét egykedvűn szerte-ejti.
Két szép csiszolt szeme ragyog ásványosan,
S mélyén e különös, örök-talányu lénynek,
Kiben szűz angyal és antik szfinx társul élnek,
S mélyén e különös, örök-talányu lénynek,
Kiben szűz angyal és antik szfinx társul élnek,
És aki csupa fény, acél, gyémánt s arany,
Hiú csillag gyanánt, mely fénylik elhagyottan,
A meddő nő rideg fensége ég fagyottan.
Hiú csillag gyanánt, mely fénylik elhagyottan,
A meddő nő rideg fensége ég fagyottan.
