Vajda János: Emlékkönyvbe
Emlékkönyvbe
Német Janinak
Hagyd az álmot a valóért,
Jelenért a multakat;
A természetes virágot
A csináltért sohse add.
Jelenért a multakat;
A természetes virágot
A csináltért sohse add.
Ha örömmel, üdvösséggel
Csordultig telt a szived,
Mi szükség, hogy a világnak
Dalban azt elénekeld?
Csordultig telt a szived,
Mi szükség, hogy a világnak
Dalban azt elénekeld?
Hisz a legnagyobb boldogság
Szóval úgyse mondható.
Van a földi szívben is menny,
De nincsen rá földi szó.
Szóval úgyse mondható.
Van a földi szívben is menny,
De nincsen rá földi szó.
Nézd az ifju erdőt nyáron,
Hogy elnémul benn a dal;
Fészken ül a csalogány, és
Hangja - gyönyörökbe hal...
Hogy elnémul benn a dal;
Fészken ül a csalogány, és
Hangja - gyönyörökbe hal...
