Vajda János: Húsz év mulva
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.
Elálmodozva, egyedül -
Mult ifjuság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.
Mint hosszu téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen...