Vajda János: Mákszemek
Mákszemek
I
Ez a világ, e földi élet
Mi más az ifjunak s a vénnek!
Előbb arany, utóbb csak talmi,
S a vége az, hogy meg kell halni...
Mi más az ifjunak s a vénnek!
Előbb arany, utóbb csak talmi,
S a vége az, hogy meg kell halni...
II
Szomorú-vígság földi létünk!
Csak akkor lettünk boldogok,
Amidőn épen elvesztettünk
Egy földi paradicsomot.
Csak akkor lettünk boldogok,
Amidőn épen elvesztettünk
Egy földi paradicsomot.
III
(V. Georginának)
Úgy tetszik, mindent elfeledtem.
Mögöttem minden ellapult.
Ha visszanézek, egy kietlen
Szomoru sivatag a mult.
Mögöttem minden ellapult.
Ha visszanézek, egy kietlen
Szomoru sivatag a mult.
Csak a te képed él még benne
Csodás, ködös távolba, mint
A Szaharában, messze, messze,
A még kilátszó piramid,
Csodás, ködös távolba, mint
A Szaharában, messze, messze,
A még kilátszó piramid,
Mit el nem ér a fáradt vándor,
De képe lelkén megmarad
Még akkor is, ha teste már por
A föveny szemfödél alatt...
De képe lelkén megmarad
Még akkor is, ha teste már por
A föveny szemfödél alatt...
