Vajda János: Már lefelé megy éltem napja...
Már lefelé megy éltem napja...
Már lefelé megy éltem napja,
Már ott a kék hegyélen ül.
Fényszárnyait majd összecsapja,
S az örök éjben elmerül.
Már ott a kék hegyélen ül.
Fényszárnyait majd összecsapja,
S az örök éjben elmerül.
Már nem sokáig láttok engem
Itt járni köztetek,
Már tőletek búcsut kell vennem
Akik szerettetek...
Itt járni köztetek,
Már tőletek búcsut kell vennem
Akik szerettetek...
S mindattól ami e világon
Még kedves volt nekem,
Mert kedves volt az is, bár földi jókban
Szegény volt életem...
Még kedves volt nekem,
Mert kedves volt az is, bár földi jókban
Szegény volt életem...
1897 (?)
