Verseghy Ferenc: 83. Búcsúzás.
melly értem most szaggattya mellyedet. |
még szörnyű fájdalmak öldöklik szívemet. |
teményt visz szépségednek, |
sok próbánn átmentt hűségednek, |
Hogy sírva mondom képednek: |
kegyetlen karja tőled messze vet; |
's orczámra életet szép orczád nem nevet. |
sem hely olly szeretetnek, |
hervasztó gátot nem vethetnek, |
távúlrúl mondom szívednek: |
hű szívemet, melly érted csüggedett. |
mint itt, hol gyenge tán, de ál nem lehetett. |
békótlan érzésekkel, |
sok édes képzésekkel, |
lehelli lelkem lelkednek: |