Verseghy Ferenc: 9. Szerelmes üzenet.
9. Szerelmes üzenet.
Siess pásztor zöld mezőkről,
's ha meg-látod, mond szivemről,
Mond, hogy a' mit el-vitt tőlem,
mert ily kintsből ah! már érzem,
| siess Thirzis völgyéhöz |
| hogy ohajtoz szivéhöz. |
| hozza viszsza kedvemet, |
| tréfát üzni nem lehet. |
Még hajnalkor ki-sétálok
's nála nélkül estig sirok
Nints, a' ki a' tölgyfa mellé
nints, ki hársfánkra fel-metzné
| a' zöldellő erdőkhöz |
| ülvén régi vizünkhöz. |
| állyon, hogy fel-keressem, |
| nevemet; nints kedvesem! |
Most virágzó életemnek
disze helyett szerelmemnek
ah! a' mit el-vittél tőlem,
másképp önkint kardra fekszem,
| sirva töltöm napjait, |
| búmnak érzem nyilait |
| kérlek Thirzis! hozd viszsza, |
| tudd meg! -- -- de tsak álmomba. |
(A 80-as évek végéről.)
