Virág Benedek: CXXV. ZSOLTÁR
CXXV. ZSOLTÁR
Midőn az Úr hazahozta a fogoly Siont,
Szívünk örült, örvendezett.
Megtelt örömmel szánk, beszédünk friss, vidám
Volt: sok pogány kiálta fel:
Az Úr hatalmát megmutatta most nekik;
Mert Ő, csak Ő, cselekedte ezt.
Úgy van; hatalmas a mi Istenünk, Urunk;
Dicsérjük őtet nagy vigan.
A többit is, Uram, hozd ki, kérünk, hogy legyen
A szent gyülekezet olly teli,
Mint a patak, ha déli szél fú és habok
Habokra dőlnek partain.
Kik sírva vetnek, vígan aratnak; mentenek
Könyvezve vetni magvokat;
S jöttek vidám örvendezések közt haza,
Hordván az ő kévéjeket.
Szívünk örült, örvendezett.
Megtelt örömmel szánk, beszédünk friss, vidám
Volt: sok pogány kiálta fel:
Az Úr hatalmát megmutatta most nekik;
Mert Ő, csak Ő, cselekedte ezt.
Úgy van; hatalmas a mi Istenünk, Urunk;
Dicsérjük őtet nagy vigan.
A többit is, Uram, hozd ki, kérünk, hogy legyen
A szent gyülekezet olly teli,
Mint a patak, ha déli szél fú és habok
Habokra dőlnek partain.
Kik sírva vetnek, vígan aratnak; mentenek
Könyvezve vetni magvokat;
S jöttek vidám örvendezések közt haza,
Hordván az ő kévéjeket.
Nem emberi igyekezet és ész tartja fenn a világot, hanem isteni áldás: ennek különös ajándékai a jó magzatok.
