Virág Benedek: CXXVIII. ZSOLTÁR
CXXVIII. ZSOLTÁR
Sok gonosz, kisded koromtól
Fogva, támadt ellenem,
Sok gonosz tört életemre,
Mondja meg most Israel;
Mégis állok, mert hiába
Víttak ellenségeim.
Hátamon szántott az álnok
Üldöző, s szaggatta azt,
Míg ki nem fáradt, kegyetlen
Dühvel, addig vert reá.
Jött az Úr, jött a kegyelmes,
S földre verte a kevélyt;
S ottan a rút szolgaságnak
Öszvetörte láncait.
Azt, ki mord szemet Sionra
Vet, borítsa szégyen el;
Asszon el mint házfödélen
A nap elsütötte fű,
Mellyet aki gyűjt kepéket,
Aki kévéket kötöz,
Mint haszontalant ölébe
Nem veszen fel, nem böcsűl,
Annak, aki ezt aratja,
Nem kiván jót, nem kiált
Így az útas: Légy szerencsés,
Áldjon Isten tégedet!
Fogva, támadt ellenem,
Sok gonosz tört életemre,
Mondja meg most Israel;
Mégis állok, mert hiába
Víttak ellenségeim.
Hátamon szántott az álnok
Üldöző, s szaggatta azt,
Míg ki nem fáradt, kegyetlen
Dühvel, addig vert reá.
Jött az Úr, jött a kegyelmes,
S földre verte a kevélyt;
S ottan a rút szolgaságnak
Öszvetörte láncait.
Azt, ki mord szemet Sionra
Vet, borítsa szégyen el;
Asszon el mint házfödélen
A nap elsütötte fű,
Mellyet aki gyűjt kepéket,
Aki kévéket kötöz,
Mint haszontalant ölébe
Nem veszen fel, nem böcsűl,
Annak, aki ezt aratja,
Nem kiván jót, nem kiált
Így az útas: Légy szerencsés,
Áldjon Isten tégedet!
Israel fiainak siralma a babiloniai fogságról.
