Virág Benedek: MAGYARORSZÁG LEÍRÓJÁHOZ
A benne, boldog fénnyei közt, lakó
Szent halhatatlanság, s borostyánt
Osztogat a jeles érdemeknek.
Ifjú korodnak gyenge virágait
Hazádnak oltárán valódi
Áldozatúl neki bémutattad.
Már útnak indúlt Lexiconod: tanú,
Igaz tanú, hogy Nemzetednek
Haszna, s dicső neve szíveden van.
Majdan felőlünk józan itéletet
Csak a Jövendők hoznak, akik
Nem hunyorítanak érdeminkre.
Dolgot cselekszünk, meg nem elégedik:
A fényt homálynak, s világot
Éjnek alajtya veszett agyában.
Időkre nézvén, illyen alávaló
Késértetet megvet, s kijegyzett
Tárgya felé nemesen törekszik.
Az égiekhez mennyei szárnyain,
S túl a halandóság határin
Csendesen éli örök Világát.