Virág Benedek: SZEMEREI SZEMERE PÁLNAK
SZEMEREI SZEMERE PÁLNAK
Mint elijesztettél, mikor a nagy pesti vidékröl
Elmenvén búcsút nem vettél tőlem! ezernyi
Sőt még több gond közt ide hagyván, jó Palim, engem.
Így bánták, s méltán, a Músák hajdan Apollot.
Erről mennyi regét költött a régi világnak
Elméssége! Tudod mind, s azt, amit ha neked nem,
Másnak (mert ez irott levelem sok kézbe kerűlhet),
Most feljegyzek. Az Admétus legelőire kellett
Mennie, s farkasokat kergetnie pásztori bottal.
Ott mint egy bundás Koridon (mert mennyei fénytől
El volt tiltva) szelíd nyáját ide és oda hajtá:
A kis Mercurius (mert gyermek kép vala rajta)
Őt nem gyáva juhászt, megkésértette, s csalárdúl
Bárányit s nyilait (mert nemcsak bot vala nála),
Tőle trufálásból elvitte s orozta. Mi történt?
A bűnt szóval fedte, s legott mint régi barátok
Úgy nézték egymást, s örök emlekezetnek okáért
Zengő lantot ajándékban nyert pásztor Apollo
A ravasz orzótól: Ez, amattól egy botot. Ebben
Ollyan ritka s hatalmas erő volt, hogy dühös egy pár
Sárkányt csendességre hozott. Árkádia most is
E történetről úgy szól mint mái dologról.
Hát, amint kezdém már mondani, nem vala nyugtom
Mert féltém igen életedet sokféle gonosztól.
Hah! melly sok lappanghat az emberi képnek alatta.
Még Plátó sem elég nagy eszével minden esetre.
Annál kedvesb most hozzánk megjötted az útról.
Néha nem árt idegen s messzebb földekre kimenni.
Így tett a nagy Hős "captae post tempora Trojae",
Sok várast látott s népet, sokféle szokást is.
Nem kétlem, te is ébredten s nyilt szemmel eredvén
Útnak, sok helyeket látál, sok főre tekintél.
Már, hami jót hoztál, add közhasznunkra, ne rejtsd el.
Elmenvén búcsút nem vettél tőlem! ezernyi
Sőt még több gond közt ide hagyván, jó Palim, engem.
Így bánták, s méltán, a Músák hajdan Apollot.
Erről mennyi regét költött a régi világnak
Elméssége! Tudod mind, s azt, amit ha neked nem,
Másnak (mert ez irott levelem sok kézbe kerűlhet),
Most feljegyzek. Az Admétus legelőire kellett
Mennie, s farkasokat kergetnie pásztori bottal.
Ott mint egy bundás Koridon (mert mennyei fénytől
El volt tiltva) szelíd nyáját ide és oda hajtá:
A kis Mercurius (mert gyermek kép vala rajta)
Őt nem gyáva juhászt, megkésértette, s csalárdúl
Bárányit s nyilait (mert nemcsak bot vala nála),
Tőle trufálásból elvitte s orozta. Mi történt?
A bűnt szóval fedte, s legott mint régi barátok
Úgy nézték egymást, s örök emlekezetnek okáért
Zengő lantot ajándékban nyert pásztor Apollo
A ravasz orzótól: Ez, amattól egy botot. Ebben
Ollyan ritka s hatalmas erő volt, hogy dühös egy pár
Sárkányt csendességre hozott. Árkádia most is
E történetről úgy szól mint mái dologról.
Hát, amint kezdém már mondani, nem vala nyugtom
Mert féltém igen életedet sokféle gonosztól.
Hah! melly sok lappanghat az emberi képnek alatta.
Még Plátó sem elég nagy eszével minden esetre.
Annál kedvesb most hozzánk megjötted az útról.
Néha nem árt idegen s messzebb földekre kimenni.
Így tett a nagy Hős "captae post tempora Trojae",
Sok várast látott s népet, sokféle szokást is.
Nem kétlem, te is ébredten s nyilt szemmel eredvén
Útnak, sok helyeket látál, sok főre tekintél.
Már, hami jót hoztál, add közhasznunkra, ne rejtsd el.
