Vörösmarty Mihály: A KEGYETLEN EMBERRŐL
A KEGYETLEN EMBERRŐL
Zordon szikláknak szirtjei közt nevelt
Vad, - Tigris emlő szoptata tégedet,
Vad, - Tigris emlő szoptata tégedet,
| Te tenger háborgó dagályán |
| Szerte csapó Boreás kegyetlen |
Magzatja! mily nagy fergeteget szülél,
Csendünknek habzó indulatid mire
Csendünknek habzó indulatid mire
| Kisztetnek ismét állhatatlan, |
| Béke törő Furiák dühénél |
Durvább, ragadjon messze az éj szele
Téged mi tőlünk a hegyek öblibe,
Téged mi tőlünk a hegyek öblibe,
| Egymásra dőlöngő haboknak |
| Árja vigyen felhevűlt ölébe. |
Szent béke áldott lakhelye téreink
Csendében állván tárja ki ajtajit
Csendében állván tárja ki ajtajit
| S kisded karunkat felsegítő |
| Karjaival kegyesen fogadja. |
Pest, 1817
