Vörösmarty Mihály: A SZERENCSE VÁLTOZÁSAIRÓL
A SZERENCSE VÁLTOZÁSAIRÓL
Oh ti csalárd képek, tündérek és tünemények,
Meghódol néktek minden és romlanak épek,
Ez szomorún futja inséges pályafutását
Azt kebelére veszi a szerencse, nagyra segitti,
Így a szerencsének prédája az emberiségnek
Hogyha csak ily tündér, mit az ember annyira dícsér,
| Forgandó esetek, és csupa képzeletek! |
| Általatok durvák s kőszivü földi csudák! |
| És keseregve forog élete terhe alatt. |
| Végre de elvetvén utnak ereszti szegént. |
| Nagy része: s nyomorog, majd ma veszélbe forog. |
| E Földön, ne legyen részem azokba soha. |
Székesfehérvár, 1816
