Vörösmarty Mihály: (ZSENGE MUNKÁDNAK. . . )
(ZSENGE MUNKÁDNAK. . . )
Zsenge munkádnak kibocsátatása
Ellened rontó zivatart hozott fel,
Melly ímént himzett tavaszod virányit
Ellened rontó zivatart hozott fel,
Melly ímént himzett tavaszod virányit
| Téllel ijeszti. |
Erre, ugy vélem, lelapult cudarként
Meg nem indúlsz, s nem fog enyészni elméd;
Sem valóságát egyebekhez önként
Meg nem indúlsz, s nem fog enyészni elméd;
Sem valóságát egyebekhez önként
| Szabva, bomolni. |
A nemes szívű, valamint az ormos
Szírt, az ostromló habokat merészen
Nézi, s nem mindég hat el a szeleknek
Szírt, az ostromló habokat merészen
Nézi, s nem mindég hat el a szeleknek
| Mérge fejébe. |
Így jutott minden remek e világból
A dicsőségnek magasabb fokára,
Így jutottak volt az Egekbe Tyndár
A dicsőségnek magasabb fokára,
Így jutottak volt az Egekbe Tyndár
| Ikrei hajdan. |
A jeles pályán haladásra gerjedt
Szorgalom kedves müve nyerje bérét
És dicső repkény koszorúzza minden
Szorgalom kedves müve nyerje bérét
És dicső repkény koszorúzza minden
| Hű fiak éltét. |
Hála leng Músád ajakán, igéző
Kellemek tűnnek fel egyűtt szavaddal,
Teljesen jegyzéd becses érzetidnek
Kellemek tűnnek fel egyűtt szavaddal,
Teljesen jegyzéd becses érzetidnek
| Lángjait azzal. |
Hát tovább mit kér, mit ohajt döhöngve
Zóilus buzgó örömök között is?
Hagyd el: - ám vigyázz, s figyelemmel ébredj
Zóilus buzgó örömök között is?
Hagyd el: - ám vigyázz, s figyelemmel ébredj
| Ünnepi fényre. |
Pest, 1819
