Vörösmarty Mihály: A BUJDOSÓ
A BUJDOSÓ
Fölkerestem nagy zajában
Láttam mint ragyog sugára,
| A világi életet; |
| S mily csalárd uton vezet. |
A barátság szűk hazáját
Itt sem, ott sem teljesűltek
| Megtapodták lábaim: |
| Nagyra vágyó álmaim. |
Légy segítőm, légy nyugasztóm,
Itt reménylek: bár örökké
| O magánynak istene! |
| Bús vidéked rejtene. |
Ím kor-ette szirteiddel
Búra hajló lombjaiddal
| Hál'adón ölelkezem, |
| Bút pihegve mérkezem. |
Nem kerűlöm völgyeidnek
Sírva járom fellegekre
| Szent homályát, rémeit, |
| Nyúlt hegyidnek bérceit. |
Légy segítőm, légy nyugasztóm
Még ohajtom, bár örökké
| O magánynak istene! |
| Bús vidéked rejtene! |
Börzsöny, 1820
