Vörösmarty Mihály: A HAMIS LEÁNYKA
A HAMIS LEÁNYKA
"Ah mi jó, hogy itt talállak,
Gyenge lányka, alva látlak,
Most ugyan hó arcaidról
S e kis rózsás szűz ajakról
Majd ha ébredsz, és piros lesz
Arcod, ajkad lángolóbb lesz,
Én pedig tudom nagyon jól,
Hogy szerelmes csókjaimtól
Zongor így szólt s csókot ejte
Szép kis alvó kedvesére,
Gyenge lányka, alva látlak,
| Alva e hűs domb alatt; |
S e kis rózsás szűz ajakról
| Csókomat nem űzheted. |
Arcod, ajkad lángolóbb lesz,
| Nem tudod, mi lelhetett; |
Hogy szerelmes csókjaimtól
| Ég s piroslik ajakad." |
Szép kis alvó kedvesére,
| S tőle hirtelen futott. |
Ébred a lány s érez ajkán
Hőt, s pirúlást álmos arcán
Mégis a hűs domb füvére,
Hol megindúlt szűzi vére,
Oh de többé már nem szálla
Húnyt szemére kedves álma:
Egykor ülve lelte Zongort,
A mosolygó szőke pásztort,
Csalfa Zongor, jól tudom már
Aki meglopott, te voltál,
Ah jer, adj álmot szememnek,
Adj nyugalmat bús szívemnek
Hőt, s pirúlást álmos arcán
| S andalodva tér haza. |
Hol megindúlt szűzi vére,
| Jött alunni másszor is. |
Húnyt szemére kedves álma:
| Szíve forrott, ajka hűlt. |
A mosolygó szőke pásztort,
| S monda nyájasan neki: |
Aki meglopott, te voltál,
| Elragadtad álmomat. |
Adj nyugalmat bús szívemnek
| Vagy vedd vissza csókodat. |
Görbő, 1823
