Vörösmarty Mihály: A KOSZORÚ
A KOSZORÚ
Könnyű kebellel, vígan lejtve andalog
Három leány a rétnek síkjain.
"Koszorút kötünk" fölszólnak egyszivün,
S virágszedésre szélleloszlanak.
Kevés üdő, s ím már rakodva megy
Kedvelt helyére mindenik. Zavart
Halomban áll előttök a tavasz
Zsengéinek virító kelleme.
Három leány a rétnek síkjain.
"Koszorút kötünk" fölszólnak egyszivün,
S virágszedésre szélleloszlanak.
Kevés üdő, s ím már rakodva megy
Kedvelt helyére mindenik. Zavart
Halomban áll előttök a tavasz
Zsengéinek virító kelleme.
Fon, fűz az első; bont, s meg újra fűz,
Szed, válogat, sok szépet félrevet,
S helyébe gyakran hitványat talál.
Már szinte sínlenek kezében a
Fogyó virágok, végre készen áll
Szülője keblén a csikart remek.
Mit látni rajta? vastagon fonást,
Kötést, s aszályra lankadt életet,
Mely elhaló illatjával kivész.
Szed, válogat, sok szépet félrevet,
S helyébe gyakran hitványat talál.
Már szinte sínlenek kezében a
Fogyó virágok, végre készen áll
Szülője keblén a csikart remek.
Mit látni rajta? vastagon fonást,
Kötést, s aszályra lankadt életet,
Mely elhaló illatjával kivész.
| A második szökdelve dolgozik, |
Nem válogat, mert minden jó neki.
Sok szépet elrejt, láttat csúfokat,
S örűlve mondván "ím, kész a kötés"
Mutatja rongyos cifraságait.
| A harmadik - ki tudja, mit csinált? - |
Munkája tetszik, rendes, ép, egész.
S kellőn virítanak kis szálai.
| * |
Költő barátom, minket illet ez:
Se a feszesség száraz kérgein,
Se a szilajság rongyain ne kapj,
S a harmadik szűz titkát fölleléd.
Se a feszesség száraz kérgein,
Se a szilajság rongyain ne kapj,
S a harmadik szűz titkát fölleléd.
Börzsöny, 1822
