Vörösmarty Mihály: A PATVARISTA
A PATVARISTA
Mi kik előbb vizen és sáson kényünkre hajóztunk,
Most szűk hajlékban keserű firkára szorúltunk,
Lát maga a kegyes ég, és szán és sír is ugyancsak,
S már csak eget s vizeket látunk, s még így ha soká tart,
Vagy ha ugyan szigetecske marad a puszta homokdomb
| S a dagadó habokat széltiben úszva verénk, |
| Papiros úgyse! kezünk megszakad, annyit irunk. |
| Hogy tele van tájunk drága siralmaival, |
| Földesurunk Görbőn vagy viza, vagy csuka lesz; |
| Bár Tuhutum |
Egy akkori borház Görbőn
* lássék, annyira vízbe merűl.
Így van most dolgunk, míg benn a tinta parancsol,
De csak rajta, erőlködjék! Mind vége lesz ennek.
A többit pedig elnyeli majd egy biztosi gége:
Így van most dolgunk, míg benn a tinta parancsol,
| Künn Neptunus uram ostromol árjaival. |
| A feketés tenger már kifogy, annyit iránk, |
| Ily madarak szomját egy Kapos el nem üti. |
Görbő 1823
