Vörösmarty Mihály: KÉRELEM
KÉRELEM
Mást sugár nagy termet hódít,
Kérded, Emma, énelőttem
Amit tudsz, mit kérded, álnok?
Oly sugá,r oly teljes, oly ép,
| Mást a kisdedebb. |
| Melyik ékesebb? |
| Olyan, mint te vagy, |
| Sem kicsiny, sem nagy. |
Másnak barna haj homálya
Másnak göndör szőke tetszik
Engem, Emma, szög haj éleszt,
Hóvilága szűz kebelnek,
| Hószin vállakon, |
| Hajnal arcokon. |
| Szög, mint a tied; |
| S arc, mint a tied. |
Soknak mennye a bogár szem,
Sem bogárért, sem kökényért
Emma, szép szemed hatalmát
Ily egy pár szem, e hű szívet
| Soknak a kökény; |
| Nem hevűlök én: |
| Szó nem festheti; |
| Ilyen égeti. |
Csókra termett s kész mosolygó
Annak gyors kell és vidám, mely
Oly mosolygás, mint Emmáé,
Néma, vonzó, fejedelmi:
| Ajkat kedvel ez; |
| Inkább zengedez. |
| Mely országot ér, |
| Olyra gyúl e vér. |
Sok kegyes szív érzetének
S mely nem enged, attól eltér,
Én keménynek, törhetetlen
Emma, mint te, oly negédes
| Hódol örömest, |
| Újnak hányva lest. |
| Szívnek hódolok, |
| Szívért hamvadok. |
E negéded, szép leányka,
Mondd meg, kérlek, kényszerítlek
De ha kebled víhatatlan,
Ha csak engem zár ki, Emma,
| Tart-e még soká? |
| Ha nem tart soká; |
| Emma, meg ne mondd, |
| Emma! meg ne mondd. |
Pest, 1826
