Vörösmarty Mihály: SZEBB AZ ASSZONY, HA HAMIS
SZEBB AZ ASSZONY, HA HAMIS
Szép az Asszony, szebb mint máskor,
Láttam ilyet, s majd megvesztem,
Akkor apró gerjedelmek
S titkos édes vágyodások
Mintha semmit nem kivánna,
Ég pedig szép arca, s szíve,
Ámde hogy hevét titkolja,
Mint a nap ha eltakarja
Ezt hogy láttam, följegyeztem,
Szép lehet; de mindeneknél
| Ha hamisság van vele. |
| Szívem úgy elgyúlt bele. |
| Tűzesitik arcait, |
| Töltik el két szemeit. |
| Nem szeretne, úgy teszen, |
| Nyelve van csak csendesen. |
| Annyival szebb és csalóbb, |
| Félig arcát, bájolóbb. |
| Ezt állítom még ma is: |
| Szebb az asszony, ha hamis. |
Görbő, 1823
