Vörösmarty Mihály: ÚJ KÍNOK
ÚJ KÍNOK
Szinte megnyugodtak
S kezde már derűlni
Csendesedtek hév szivemben
S lelkemen elszúnyadoztak
| Aggodalmaim, |
| Elborúlt szemem, |
| A bús érzetek, |
| Vad kétségeim. |
Ekkor látom őtet
Tiszta kellemében
S nyomban elhágy nyúgodalmam,
S százszorozva visszatérnek
| A szép megvetőt, |
| Vígan, nyájasan, |
| Kedvem, örömem, |
| Régi gondjaim. |
Ó ki napjaimnak
Ments meg e bajoktól.
Ah ragadj el messze, messze
Vagy temess el kínjaimmal
| Intézted sorát, |
| Vagy vedd éltemet. |
| Túl a tengeren, |
| Itt e szirt alá. |
1822
