Vörösmarty Mihály: V. FERDINAND KIRÁLYHOZ
V. FERDINAND KIRÁLYHOZ
A megdicsőült hajdan erősei,
Csaták s jeles tett voltanak énekem:
Csaták s jeles tett voltanak énekem:
| Hallgatva néztem a jelenkor |
| Bábmüveit, fogadásom állván |
Nem szólni semmit gyáva fiak felől.
És hallgatásom szent vala és igaz;
És hallgatásom szent vala és igaz;
| Meg nem nevezve éltek a hon |
| Korcsai, bár ragyogók, előttem. |
De oldva van már esküm az ég előtt.
Téged, hatalmast százezerek fölött,
Téged, hatalmast százezerek fölött,
| Fejdelme a küzdő magyarnak, |
| Téged örömrebegő szavakkal |
És hálabuzgón minden ajak köszönt. -
Mely isten által súgta meg a haza
Mely isten által súgta meg a haza
| Szüksége titkát, hogy Te abban |
| Gyámola és emelője lennél? |
Mely vígaságnak ünnepe ez nekünk?
Mily boldogabb kor éve következik?
Mily boldogabb kor éve következik?
| Midőn Te lépsz föl és legelső |
| Tettedet is kegyadás jelenti. |
Te a magában puszta, kopár aranyt
Termő ugarrá tetted: az elhagyott
Termő ugarrá tetted: az elhagyott
| Inség kiált föl díszneveddel |
| S hálakönyűt mutogat szemében. |
S hová jutánk már, mily alacson fokig?
Még a vad is hű ős faja hangihoz:
Még a vad is hű ős faja hangihoz:
| Mi megtagadtuk önmagunkat, |
| Megtagadánk, haza nyelve, téged, |
Azon hatalmast mellyel az ősz Ügek
S a népvezérlő Álmos uralkodott;
S a népvezérlő Álmos uralkodott;
| A hétmagyarnak hős beszéde |
| Számkivetett vala ajkainkrol; |
S éltünk bitang nép, a magas ég alatt
Már nem hasonlók senkihez: elfolya
Már nem hasonlók senkihez: elfolya
| A téttevő kor s milliókra |
| Lelki halál vala eljövendő. |
Már láttuk a bús, nemzetölő veszélyt
Setét özönként jőni fejünk fölé,
Setét özönként jőni fejünk fölé,
| Hallók ijesztő harsogással |
| Zúgni: "magyar! te ki vagy törőlve." |
De hála nektek, nagyra szülött fiak,
S példák után nagy példaadó, Neked!
S példák után nagy példaadó, Neked!
| Te fölsegélted a kiáltó |
| Árva szavát, s hogy örökre zengő |
S tanú lehessen nemzeti fény felől,
Te kincset adtál s bátorodást neki:
Te kincset adtál s bátorodást neki:
| Te vitted a bús némaságbol, |
| Messzeható riadásra hangját. - |
Ne véld, hogy ilyet elfeled a magyar,
Hogy háladatlan szíve bezárkozik:
Hogy háladatlan szíve bezárkozik:
| E nemzet az, mely ősanyádért |
| Ingyen adá csatavészre lelkét, |
E nemzet az, mely terhes adó gyanánt
Pótolhatatlan vért fizet és halált;
Pótolhatatlan vért fizet és halált;
| E nép ajánlja honja sorsát, |
| S kéri, ne légy idegen neméhez. |
1830. november 6.
