Vörösmarty Mihály: A GUTTENBERG-ALBUMBA
A GUTTENBERG-ALBUMBA
Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús
Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
| S a kitörő napfény nem terem áltudományt; |
| S a szent béke korát nem cudarítja gyilok; |
| S a nyomorú pórnép emberiségre javúl; |
| És áldozni tudó szív nemesíti az észt; |
Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
S a zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság!"
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez
| És eget ostromló hangokon összekiált, |
| S e rég várt követét végre leküldi az ég: |
| Méltó emlékjelt akkoron ád a világ. |
1839. szeptember 5. előtt
