Vörösmarty Mihály: AZ EMBER ÉLETE
AZ EMBER ÉLETE
Mint az érett gyümölcs,
Az élet fájáról
Hull a fáradt ember,
Midőn órája szól.
Az élet fájáról
Hull a fáradt ember,
Midőn órája szól.
S erény vagy bűn, öröm
Vagy bánat, miben élt,
Sírjánál írva lesz,
A nép itéletén.
Vagy bánat, miben élt,
Sírjánál írva lesz,
A nép itéletén.
De mint dúlt lant után
A megtört zengemény:
Úgy vész el sok derék
Pályája közepén.
A megtört zengemény:
Úgy vész el sok derék
Pályája közepén.
Hiába volt dicső
Ifjú, szép és erős:
A társaságban gyöngy
A pályán elszánt hős.
Ifjú, szép és erős:
A társaságban gyöngy
A pályán elszánt hős.
Hiába volt gyönyör,
Hölgynek, ki látta őt,
Maga, merész öröm
A honfiak előtt.
Hölgynek, ki látta őt,
Maga, merész öröm
A honfiak előtt.
Míg más kincset sovárg:
Ő boldogságban élt,
Ha fensőbb vágyakért
Adhatta életét.
Ő boldogságban élt,
Ha fensőbb vágyakért
Adhatta életét.
Önzetlen áldozat
Volt tiszta élete:
Az embereknek üdv,
Magának dics köre.
Volt tiszta élete:
Az embereknek üdv,
Magának dics köre.
S ha lelke húrjait
Az élet megüté,
Oly kedves volt a hang,
Mint a legszebb dalé.
Az élet megüté,
Oly kedves volt a hang,
Mint a legszebb dalé.
Hiába! mennie
Kellett idő előtt,
Kérlelhetetlenűl,
A sír lehúzta őt.
Kellett idő előtt,
Kérlelhetetlenűl,
A sír lehúzta őt.
De aki ennyit élt,
Sír el nem temeti,
Sírját a hála szent
Kezekkel öleli.
Sír el nem temeti,
Sírját a hála szent
Kezekkel öleli.
Emléke oltva van
A földbe, melyen élt,
Mélyen bocsátja be
Megáldott gyökerét.
A földbe, melyen élt,
Mélyen bocsátja be
Megáldott gyökerét.
S midőn magasra nőtt,
A fának sudarán
Ragyognak tettei
Arany gyümölcs gyanánt.
A fának sudarán
Ragyognak tettei
Arany gyümölcs gyanánt.
S idő és a világ
Bevégzik a müvet,
Mit véghez jutni sors
S élet nem engedett.
Bevégzik a müvet,
Mit véghez jutni sors
S élet nem engedett.
1854. július 12. és szeptember eleje közt
