Vörösmarty Mihály: Ő
Hogy letörhetnélek,
Lángoló szivemre
Boldogság jelének;
Hogy nekem ragyognál,
Csendes éjfelenként
Andalgásaimnál;
Melyen tiszta láng ég,
Hogy szent zsámolyodra
Letérdepelhetnék;
Messze, mint világvég,
Hogy zarándokolva
Hozzád vándorolnék;
Márványlábaidnál,
Mígnem szánakozva
Hozzám lehajolnál!
Nem nekem virágzó;
Csillag, legderültebb,
Nem nekem sugárzó;
Tiszta lángok égnek,
Drága és kegyes szent,
Boldogabb reménynek.
A szelíd virágból,
Csalfa, tűztelen fény
A csillagsugárból;
Oltár zsámolyánál,
A szent érzeketlen
Márványkép gyanánt áll.