Vörösmarty Mihály: ROSZ BOR
ROSZ BOR
Igyunk, barátim, szomjas a világ,
Kivált a költő, aki tollat rág.
Hiszen mi írtuk a jó Fóti dalt,
Igyuk meg hát ez átkozott italt.
Csapláros, méregkeverő!
Kivált a költő, aki tollat rág.
Hiszen mi írtuk a jó Fóti dalt,
Igyuk meg hát ez átkozott italt.
Csapláros, méregkeverő!
| Ne pislogj; jobb bort adj elő. |
| Cudar biz ez, de ám igyunk, |
| Hiszen magyar költők vagyunk. |
Gyalázatos bor! ilyet iddogál
Magyar hazánkban ifju s agg szakáll,
Kivévén a bölcset meg a papot:
A költő versben lát csak jó napot.
Magyar hazánkban ifju s agg szakáll,
Kivévén a bölcset meg a papot:
A költő versben lát csak jó napot.
| Csapláros, méregkeverő! |
| Ne pislogj; jobb bort adj elő. |
| Cudar biz ez, de ám igyunk, |
| Hiszen magyar költők vagyunk. |
Mondják: Egernél híres bor terem.
Verembe szűrik tán? nem ismerem.
Megénekeltem harcait, borát,
S mind e napig nem láttam áldomást.
Verembe szűrik tán? nem ismerem.
Megénekeltem harcait, borát,
S mind e napig nem láttam áldomást.
| Csapláros, méregkeverő! |
| Ne pislogj, egrit adj elő. |
| Cudar biz ez; de ám igyunk, |
| Hiszen magyar költők vagyunk. |
Mi szép vagy Kolna Ménes oldalán!
Borod setét mint a cigány leány,
És benne a szív édes lángja ég.
Kuruc, tatár! csak ilyen kéne még.
Borod setét mint a cigány leány,
És benne a szív édes lángja ég.
Kuruc, tatár! csak ilyen kéne még.
| Csapláros, méregkeverő! |
| Ménes borából adj elő. |
| Cudar biz ez; de ám igyunk, |
| Hiszen magyar költők vagyunk. |
Ki láta bort, zöldet, mint drágakő?
És híg aranyt, mely nyakba önthető?
Somló, Tokaj, halljátok a panaszt:
Fösvény hegyek! nekünk nem szűrtök azt.
És híg aranyt, mely nyakba önthető?
Somló, Tokaj, halljátok a panaszt:
Fösvény hegyek! nekünk nem szűrtök azt.
| Csapláros, méregkeverő! |
| Legjobb borodból adj elő. |
| Cudar biz ez; de ám igyunk, |
| Hiszen magyar költők vagyunk. |
Elég! elég! Fejünk majd megszakad,
Szemünk borúl és nyelvünk elakad.
Költődnek, oh hatalmas Hunnia,
Légy-étetőt engedsz-e innia!
1844. június 29. előtt
Szemünk borúl és nyelvünk elakad.
Költődnek, oh hatalmas Hunnia,
Légy-étetőt engedsz-e innia!
| Csapláros, méregkeverő! |
| Pusztúlj, ne adj több bort elő. |
| Nagyon cudar, de drága volt: |
| Izleld meg érte a pokolt! |
1844. június 29. előtt
