Vörösmarty Mihály: V. P. KISASSZONYNAK
És barátid és testvéridet?
Szereted-e forrón jegyesed?
Szeretnek-e ők is tégedet?
Elméd gondolatja s álmaid?
S a remény nem biztos kincs-e már,
Mely szivedben megváltóra vár?
És szemeid, hol üdvvé lőn a hit,
Megtalálja, amit kérdezett:
Rajtok él a legszebb felelet.
S vagy szeretve, hogy boldog lehess:
Két szerencse, milyet sors nem ád,
Ten szived mennyéből szálla rád.
Mint e szót alig hogy ismerem,
Örömidhez mit sem adhatok:
Érzeményid olyan boldogok.
Evvel tisztelem meg nászodat:
Élj soká és meg ne éld soha,
Hogy szerencséd hozzád mostoha.