Vörösmarty Mihály: (FÁY ANDRÁSRA)
Mintha nem is böknél, fát, füvet összemesélsz. |
Jól tudom, és ez már - mondjam-e? - légyszivüség. |
Tarka meséid közt, hogy menedékre találj, |
Állj ki te is magadért, s halljad itéletedet. |
Egy nagy kár bennök: nyelvök igen hebegő. |
Vígjátékod mász, s hátra megy a szomorú. |