A kompromisszumok kora
A kompromisszumok kora
A Rákóczi-szabadságharc utáni időszak a Habsburg abszolutizmus és a magyar rendiség kompromisszumának korszaka. Kapcsolatuk azonban nem volt mindig harmonikus. A társadalmi korszerűsítés ügyét abszolutisztikus formában képviselő kormányzat és a konzervatív alkotmányvédő szerepéből ki nem mozdítható magyar nemesség között időről időre kiéleződtek a feszültségek. A rendiség állta az idők próbáját. Ám ellenállásán nemcsak az abszolutizmus alkotmányellenes törekvései futottak rendre zátonyra, hanem a megvalósítani óhajtott társadalmi reformok többsége is.
Mária Terézia koronázása Pozsonyban, 1741-ben
A szatmári békekötés és a majtényi fegyverletétel idején Magyarország új királya, III. Károly (1711-1740) még Spanyolországban tartózkodott. Csak ősszel indult el Barcelonából, hogy miután német-római császárrá választották és koronázták – átvegye örökölt országait, köztük a mintegy 4 milliós Magyarországot. 1712 tavaszára összehívta a magyar országgyűlést Pozsonyba, ahol királlyá koronázták. Trónra kerülésével új fejezet kezdődött a korábban feszült magyar-Habsburg viszonyban. A rendek és az uralkodó közös akarattal fátylat borítottak a Rákóczi-szabadságharc viharos éveire. A felkelés alatt történteket törvénycikk által semmisnek nyilvánították, az uralkodó pedig kötelezte magát arra, hogy Magyarországot nem fogja más országai módjára, hanem csakis saját törvényei és szokásai szerint kormányozni. Biztosította továbbá az országot többek között arról, hogy helyreállítja területi integritását, fiú örökös nélküli elhalálozása esetén pedig visszaáll a rendek szabad királyválasztói joga.
A Pragmatica Sanctio
Életünket és vérünket
A felvilágosult abszolutizmus jegyében
A felvilágosult abszolutizmus után
A LEÁNYÁGI ÖRÖKÖSÖDÉS TÖRVÉNYE
